Futás közben nem megy elég mélyre a levegő? A háttérben nem mindig a tüdő áll
A minap betért hozzánk a rendelőbe egy rendszeresen futó sportoló. A fő panasza nem klasszikus sportsérülés volt, nem húzódás, nem bokafájdalom és nem térdprobléma. Azt mondta: „Futás közben olyan érzésem van, mintha nem menne elég mélyre a levegő. Mintha nem tudnék igazán nagyot lélegezni.”
A beszélgetés során azonban kiderült, hogy a történet ennél jóval összetettebb. A légszomjszerű érzés mellett rendszeresen jelentkezett nyaki merevség, vállövi feszülés, lapockák közötti fájdalom, időnként pedig a karba sugárzó kellemetlen érzések is.
Első hallásra sokan nem kapcsolnák össze ezeket a tüneteket egymással. Pedig a mozgásszervi vizsgálat során gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a panaszok hátterében nem porckorongsérv, nem idegbecsípődés és nem komoly szerkezeti elváltozás áll, hanem a légzés mechanikájának megváltozása.
A futás nemcsak a lábakat terheli
A legtöbb futó természetesen figyel a cipőre, az edzéstervre, a pulzusra, a kilométerekre és a regenerációra. Arra azonban jóval kevesebben gondolnak, hogy a légzőrendszer is komoly terhelés alatt dolgozik minden egyes futás során.
Amikor növekszik az intenzitás, a szervezet oxigénigénye is emelkedik. Ilyenkor a rekeszizom mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett légzési segédizmok. Ezek közé tartoznak a nyak elülső és oldalsó izmai, a fejbiccentő izom, a scalenus izmok, valamint a mellkas felső részéhez kapcsolódó egyéb izmok.
Rövid ideig ez teljesen normális folyamat. A probléma akkor kezdődik, amikor ezek az izmok tartósan átveszik a légzés fő terhét.
Mit jelent az, hogy „nem megy mélyre a levegő”?
A legtöbb futó ezt az érzést nagyon hasonlóan írja le. Úgy érzik, hogy hiába vesznek nagy levegőt, az valahogy nem kielégítő. Mintha a mellkas felső részében megakadna a légzés. Mintha a levegő nem jutna le elég mélyre. Sokan ilyenkor automatikusan még nagyobbakat próbálnak lélegezni. Emelik a vállukat, feszítik a nyakukat, erőteljesebben dolgoznak a mellkas felső részével.
Csakhogy ezzel gyakran éppen a problémát fokozzák. A légzés ilyenkor egyre inkább a nyak és a vállöv izmaira támaszkodik, miközben a rekeszizom szerepe háttérbe szorul.
Amikor a nyak próbál helyetted lélegezni
A rekeszizom a szervezet legfontosabb légzőizma. Normál esetben minden belégzésnél úgy mozdul el, hogy azzal lehetővé téve a tüdő hatékony tágulását. Ha azonban a légzési minta valamilyen okból megváltozik, a szervezet alternatív megoldásokat keres. Ilyenkor fokozott munkába kezdenek a nyaki légzési segédizmok.
A fejbiccentő izom és a scalenus izmok minden egyes légvételnél segítenek megemelni a felső bordákat. Egy rövid sprint során ez hasznos lehet. Ha azonban egy futó hosszú hónapokon vagy éveken keresztül ilyen mintázattal fut, az izmok fokozatosan túlterhelődhetnek. A következmény gyakran nem légzőszervi panasz lesz, hanem mozgásszervi.
Innen indulhat a nyak- és vállfájdalom
A tartósan túlterhelt légzési segédizmokban fokozódhat az izomtónus, csökkenhet a szövetek rugalmassága és kialakulhatnak fájdalmas triggerpontok.
A páciens ilyenkor nem azt érzi, hogy rosszul lélegzik.
Sokkal inkább azt, hogy:
- merev a nyaka,
- húzódik a vállöve,
- feszül a lapockák között,
- gyakran fáj a tarkója,
- időnként zsibbad vagy sugárzik a fájdalom a karja felé.
Ezek a tünetek első pillantásra könnyen idegrendszeri vagy gerinceredetű problémának tűnhetnek. A háttérben azonban gyakran jelentős lágyrész-terhelés áll.
A derék sem marad ki a történetből
A légzés és a deréktáji régió kapcsolata elsőre talán kevésbé nyilvánvaló, mégis rendkívül fontos. A rekeszizom nemcsak a légzésben vesz részt. A törzsstabilitás egyik alapvető eleme is. Működése szorosan összefügg a haránt hasizommal, a medencefenék izmaival és a gerincet stabilizáló mély izmokkal. Ha a rekeszizom nem dolgozik optimálisan, a törzs stabilizációs rendszere kevésbé hatékonyan működhet. Ilyenkor a gerinc körüli izmok többletmunkát végeznek, ami fokozott feszüléshez, merevséghez és idővel akár derékfájdalomhoz is vezethet.
Nem véletlen, hogy számos futónál egyszerre találkozunk nyaki, háti és deréktáji panaszokkal.
Mire érdemes figyelni futóként?
Ha futás közben rendszeresen azt érzi, hogy nem tud igazán mélyet lélegezni, ha gyakran emelkedik a válla légzés közben, vagy ha a futás után rendszeresen jelentkezik nyaki, vállövi vagy lapockák közötti feszülés, érdemes a légzési mintázatot is megvizsgálni.
A probléma nem feltétlenül a tüdőben vagy a gerincben keresendő. Sok esetben a légzés mechanikájának apró változásai állnak a háttérben, amelyek idővel jelentős mozgásszervi panaszokat képesek fenntartani.
A futás az egyik legegészségesebb mozgásforma. Ugyanakkor a hatékony futómozgás nemcsak a lábak, a szív és a keringés együttműködésén múlik, hanem azon is, hogy a légzés mennyire gazdaságosan és harmonikusan támogatja a mozgást.
Mert néha a probléma nem az, hogy túl sokat futunk. Hanem az, hogy minden kilométer során egy kicsit rosszul lélegzünk.
Amire a legtöbb futó nem gondol
A futók többsége figyel:
- a cipőre,
- a pulzusra,
- a kilométerekre,
- a futótechnikára,
- a regenerációra.
De nagyon kevesen figyelnek arra, hogyan lélegeznek. Pedig napi több ezer légvétel és egy hosszabb futás során akár több tízezer ismétlődő légzőmozgás történik. Ha ebben a rendszerben apró hiba csúszik a gépezetbe, annak hatása idővel megjelenhet a nyakon, a vállövön, a háti szakaszon vagy akár a deréktájon is.
Ezért amikor egy futó nyakfájással, vállövi merevséggel, lapockatáji panaszokkal vagy visszatérő derékfájással érkezik, érdemes néha nemcsak a gerincet vizsgálni. Érdemes megnézni azt is, hogyan veszi a levegőt. Mert előfordulhat, hogy a fájdalmat kiváltó okot minden egyes belégzéssel újra és újra fenntartja.
Ne feledd!
A futók nyak-, vállövi-, háti- vagy akár deréktáji fájdalmainak hátterében nem mindig ízületi, porckorong- vagy idegrendszeri eredetű eltérések állnak. Bizonyos esetekben a probléma gyökere a légzés mechanikájában keresendő.
Ha a futó tartósan felső mellkasi légzéssel, fokozott légzési segédizom-aktivitással végzi az edzéseit, a nyak és a vállöv izmai idővel túlterhelődhetnek. A kialakuló izomfeszülések, triggerpontok és mozgásmintabeli kompenzációk olyan tüneteket hozhatnak létre, amelyek első pillantásra akár gerinceredetű problémának is tűnhetnek.
A modern mozgásszervi szemlélet ezért nem csupán azt vizsgálja, hogy hol fáj, hanem azt is, hogy milyen funkcionális folyamatok vezethettek a fájdalom kialakulásához. A légzés minősége, a rekeszizom működése, a bordakosár mobilitása és a légzési segédizmok terhelése ma már ugyanúgy része lehet egy komplex mozgásszervi vizsgálatnak, mint a gerinc vagy az ízületek állapotának felmérése.
Tudj meg többet a gerincfájdalom futóknál tapasztalható rejtett okáról, arról amikor a nyak próbál helyetted lélegezni. Na és mi a megoldás? Ez is szóba kerül majd az Országos Gerincprogram rendezvényen. Regisztrálj most a www.gerincprogram.eu oldalon és tarts velünk a Papp László Sportarénában az egész napos rendezvényre!